Új életem kezdete - 2. fejezet

Másnap reggel a napfényre ébredtem. Felkeltem és lementem pizsamában. Ez nagy hiba volt, ugyanis amint, leértem megláttam Őt. Jacob ott ült a nappalinkba, és anyuval beszélgetett. Mit keres Ő itt ilyen korán? Ránéztem az órára, és az tizenkettőt mutatott. Ilyen fáradt voltam? Na mindegy most már. Csak ekkor esett le, hogy tátott szájjal bámulom hol Jacobot, hol anyut, hol pedig az órát.
- Mit keresel te itt? – csúszott ki a számon.
- Ó, hát itt a hétalvó. Nagyon fáradt lehettél – cukkolt Emmett, aki pont most jött be a szobába.
- Amúgy el akartalak hívni a partra. Ezért vagyok itt – közölte Jacob – Eljössz?
- Persze – vágtam rá kelleténél egy kicsit hangosabban.
- Akkor jó. Itt megvárlak, amíg összepakolsz.
- Oké. Sietek.
És már rohantam is felfelé a lépcsőn. Gyorsan bedobtam egy táskába azt a fürdőruhát, amit tegnap vettünk, meg egy törölközőt és egy hajgumit. Elmentem letusolni. Felvettem egy lenge, sötét kék szoknyát és hozzá egy világosabb felsőt. Belebújtam a papucsomba, és már lenn is voltam.
- Mehetünk - szóltam be Jacobnak a szobába.
- Oké – jött a válasz.
- Sziasztok – köszöntünk el a többiektől.
Már megint a Volvóval mentünk. Mi van, apu Jacobnak adta a Volvót? Már majdnem megkérdeztem, amikor Jacob így szólt:
- Hoztál fürdőruhát?
- Persze, hogy hoztam. És te? – néztem körbe, de a táskáját sehol se láttam.
- A csomagtartóba van.
- Apu neked adta a Volvót? – kérdeztem egy kis habozás után.
- Hát… igazából csak kölcsön adta egy időre. Hogyha érted jövök, akkor mindig itt legyen, hogy ne kelljen futnunk. – Ó, hát ezért. Akkor Jacob mindig farkas alakba jön, és a Volvo mindig itt várja.
- Ja, értem. És jönnek a többiek is? – kérdeztem.
- Nem. Ami azt illeti, csak ketten leszünk, úgyis egy csomó miden van, amit meg kellene beszélnünk. – Mégis mi van, amit Jacob meg akar velem beszélni?
- Hát jó.
- De ez nem baj, ugye? Mármint, hogy a többiek nem jönnek – aggódott. Tisztán kilehetett venni a hangjából. De vajon mi miatt?
- Nem, nem baj – feleltem végül.
Ezután már nem beszéltünk többet. Csak néztem ki az ablakon és gondolkodtam. Jacobon járt az eszem. Na meg azon, hogy mi van, ami olyan fontos, hogy a szüleim nem hallhatják, és egy egész nap kell hozzá. Csak egy ötletem volt, de arról nem akartam beszélni vele. Jó, az más, hogy anyával megbeszéltem , de hogy Jacobbal is. Egy kicsit izgultam.
- Nessie. Hahó. Ébren vagy? – szakította félbe gondolataimat Jacob.
- Mi? Ja ööö… persze – makogtam összezavarodottan.
- Megérkeztünk – közölte, és én meglepetten néztem körbe.
Most voltam először ezen a parton. Nagyon emlékeztetett a La Push-i partra. La Push egy Forkstól nem messze lévő indián rezervátum. Itt élt Jacob. Az apja, Billy a tanács vénei közé tartozott. Sajnos Ő meghalt úgy három-négy évvel ezelőtt. Láttam Jacob arcán, hogy Őt is La Pushra emlékeztette.
- Ne menjünk inkább máshova? – kérdeztem.
De Ő csak megrázta a fejét, és jelzett, hogy menjünk a sziklák felé. Hát elindultunk, és átvettük a fürdő ruhánkat. Persze nem egymás előtt. Ahogy nőtt a testem, egyre szégyenlősebb lettem. Emlékszem, régen nem okozott gondot a fürdőruha vásárlás, meztelenül rohangáltam a parton. JACOB ELŐTT. Ahogy ez eszembe jutott, rögtön el is pirultam.
- Nessie? Kész vagy már? – kérdezte Jacob.
- Már jövök – válaszoltam.
Gyors belecsavartam magam a törölközőbe és már futottam is hozzá. Elindultunk a vízpartra. Leterítettük a törölközőinek, és már indultam is a víz felé. Már majdnem odaértem, amikor eszembe jutott, hogy fel kéne kötni a hajamat. Hát visszarohantam a hajgumimért. Hosszú, hullámos, barnás színű hajam körülbelül a derekamig ért, s mivel elég hosszú idő, míg megszárad, összekötöttem. Ám ott volt még a frufrum, amivel nem tudtam mit tenni, így hát úgy hagytam. Visszafutottam Jacobhoz, aki közben a bokáig érő vízben ácsorgott. Mikor odaértem, beljebb mentünk a derékig érő vízbe. Nem tudtam, mit akar csinálni a beszélgetésen kívül, így hát körbenéztem. Mindent alaposabban szemügyre vettem. Homokos part, sziklák, erdő… pont, mint La Pushban. Ekkor a hátamat beborította a hideg víz. Hátrafordultam, és Jacob arcán ravasz mosoly jelent meg. Nem bírtam megállni, nekem is csibészes mosoly húzódott az ajkaimra, és akkorát fröcsköltem rá, hogy még a haja is vizes lett. Visszafröcskölt, és ezzel elkezdődött a játék. Egymást fröcsköltük és nyomtuk le a víz alá, míg meg nem untuk, és mindkettőnk tetőtől talpig vizes nem lett. Kimentünk a vízből, és levetettük magunkat a törölközőinkre.
- Huh, ez jó volt – lihegte Jacob.
- Aha – válaszoltam neki.
Megint elkezdett hajolni felém. A szívem kábé háromszor olyan gyorsan kezdett verni, és akkor végre összeért a szánk. Jacob eszméletlenül jól csókolt. Ez volt az első csókom. De nem is vágytam többre. És akkor ráeszméltem, hogy anyának igaza volt. Mi egy pár vagyunk. Nem leszünk. Mindig is azok voltunk. Csak még nem tudtam. Megcsörrent a telefonom, és egyszerre sóhajtottunk fel, és elhúzódtunk egymástól.
- Halló – szóltam bele a telefonba.
- Szia Nessie. Alice vagyok. Én csak… csak azért hívtalak, hogy haza tudsz-e most jönni, nagyon fontos lenne – magyarázkodott. Gondolom, kihallotta a hangomból, hogy rosszkor hívott.
- Hát… miért is?
- Látogatóink érkeztek. – A látogatók. Akiket Alice látott a látomásában. Akikről nem akarták, hogy tudjak. De vajon most miért mondta el Alice? Mindegy, haza kell mennem. Na és mi lesz Jacobbal? Ezen majd ráérek akkor rágódni, ha elmentek a látogatók.
- Oké, Alice megyünk már – feleltem neki és letettem.
- Jacob, szörnyen sajnálom, de haza kell mennem. Látogatóink érkeztek, és a minap volt Alice-nek egy… - kezdtem magyarázkodni, de Jacob félbe szakított.
- Máris indulunk.
Rávettük a nedves fürdőruhánkra a ruháinkat. A pólóm át is ázott, de nem zavart. Siettünk haza. Az úton nem beszéltünk, de Jacob ismét a kezemet fogta. És nem úgy, mint amikor kicsi voltam, és azért fogták a kezem, nehogy elkószáljak, hanem úgy, mint aki a barátnője kezét fogja. Úgy mint tegnap. Ez határtalan boldogsággal öntött el. A kocsiba síri csend volt, csak a motorzúgását, meg a hajamból csöpögő víz hangos koppanását a bőrülésen lehetett hallani. Néha rám sandított, és amikor meglátta, hogy őt nézem, széles mosoly terült el az arcán.
Mikor hazaértünk, és Jacob beállt a kocsival a garázsba, gyors szájra-puszit váltottunk, és ő is ment átöltözni, meg én is, hogy ne így, átázott ruhákkal fogadjam Őket.
Felrohantam a szobámba, és lezuhanyoztam, hogy a sós víz kijöjjön a hajamból, és lejöjjön a bőrömről. Megtörölköztem és megszárítottam a hajamat. Aztán jött az óriási szekrényemben a ruha vadászat. Még Alice csinálta nekem ezt a szekrényt, és Ő is töltötte fel. Az egész szekrény mélyen a falba volt rakva. Olyan volt, mint egy gardrób csak sokkal nagyobb. Szebbnél szebb ruhák voltak ott. Találtam egy fehér testhez simuló egybe részes szoknyát, hozzá pedig egy kis félcipőt, gyorsan belebújtam, és már mentem is le. A lépcsőnél apu várt. Ketten mentünk át a nappaliba, ahol mindenki ott volt. Beléptem és minden szem rám szegeződött. Alice-é, Anyué, Apué, Emmetté, Rosalie-é, Carlisle-é, Esméé, Jasperé, Jacobé és három idegené is. Egy barna hajú nő állt középen. Egyik oldalán egy barna göndör hajú pasi volt, és a másik oldalán egy sötétbarna hajú vámpír állt, akinek a kezét fogta. A szaguk alapján mind vámpírok voltak.
- Martin Darcie vagyok – lépett elő a göndör hajú, s kezet nyújtott.
- Renesmee Carlie Cullen – ráztam meg a kezét. – De mindenki csak Nessie-nek hív.
- Értem. Helló Nessie, nagyon örülök – mondta tovább.
Ekkor előlépett a nő, és ő is kezet nyújtott
- Szia. Amy Scottnak hívnak. És ez itt a férjem Daniel Scott – mutatkozott be, és intett a mögötte álló vámpír felé.
- Helló, én meg Renesmee Carlie Cullen vagyok. De hívjatok csak Nessie-nek.
- Na jó, most, hogy mindenki ismer mindenkit, elmesélhetnétek, honnan jöttetek – csatlakozott Carlisle.
- Üljünk le – javasolta Daniel, aki most szólalt meg először amióta beléptem.
Mindenki leült, egyik oldalamon Jacob, a másikon pedig Martin ült. Jacob megfogta a kezem, mire Martin szúrós pillantást küldött felé.
- Na szóval – kezdett bele a mondandójába Daniel – igazából csak átutazóban vagyunk… – Ekkor vettem észre, hogy szemük barna és nem vörös. Olyanok, mint a családom. Nem isznak ember vért. –… épp Forksba tartunk. – Az egész családom felvidult Forks említésére. Anyu és apu jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra. – Letelepednénk. Na szóval, Forksba tartottunk, amikor Amy erős… jelenséget vagy sugárzást észlelt errefelé. Az a képessége, hogy megérzi, hogyha valamelyik vámpírnak vagy fél vámpírnak – rám nézett – különleges képessége van.
- És itt mégis kinek van különleges képessége, amiről nem tudunk? – szólalt fel Rosalie.
- Hát például ebben a teremben minden vámpírnak és fél vámpírnak. – mondta Amy.
- Mind a hármunknak van különleges képessége. – mondta Daniel.
- Mi? – kíváncsiskodott Alice
- Hát… Martin bárkit vagy bármit meg bír dermeszteni pusztán a gondolataival. Amy érzékeli, hogy kinek milyen képessége van. Én pedig eltudok teleportálni bárkit vagy bármit bárhová.
- És akkor miért nem teleportáltatok? – kérdezte Alice.
- Mert ez az egész legyengít. hogyha csak úgy heccelésből használom, de amikor szükségem van rá, még fel is élénkít.
- Hűha! – Alice-t nagyon lenyűgözték a képességek.
- Na ideje aludni annak, aki tud – mondta anyu, és rám meg Jacobra nézett. – Jacob, itt alszol?
- Persze – felelte.
- Nem baj, hogy csak Nessie szobájában van hely? – kérdezte anyu.
- Nem, dehogy. Elleszünk – nézett rám, és én már megint nem tudtam, mire céloz.
- Jó, akkor megágyazok nektek – mondta anyu.
- Segítek – ment el Esme is.
Alice, Jasper, Rosalie és Emmett mindannyian felmentek a saját szobáikba. Apu és Carlisle pedig kerítettek valamit a vendégeknek. Szóval csak Martin, Amy, Daniel, Jacob és én maradtunk.
- Hogy lettél félig vámpír, félig ember? – kérdezte Amy.
- .Hát… amikor anyu és apu összeházasodtak, anyu még ember volt, és a nászúton… szóval anyu teherbe esett, és ragaszkodott hozzá, hogy megtartsanak, és amikor megszülettem, anyu tiszta roncs lett… mármint a teste, így apu átváltoztatta.
- Hűha, és miben vagy más, mint egy vámpír? – faggatott tovább Amy.
- Hát…nem olyan jók az érzékszerveim, a szemem színe is olyan, mint amilyen anyunak volt míg ember volt, nem csillogok a napon…
- Na mehettek – jött be anyu félbeszakítva engem. – Jacob odatettem egy pizsamát az ágyra neked.
- Kösz – felelte Jacob.
- Hát, akkor jó éjt! – köszöntem el mindenkitől
- Jó éjt! – felelte Martin elsőnek.
- Jó éjt! – mondták a többiek is.
Kézen fogva felsétáltunk az emeletre. Elmentünk fürdeni. Jacob a folyosó végén lévő fürdőbe, én meg a sajátomba. Dúdoltam a dalt, amit apu írt nekem, és órákig áztattam magam a vízben. Végre elszántam magam, hogy kiszállok. Felvettem a pizsamám, fogat
Mostam, és elmentem aludni. Beléptem a szobába, Jacob már ott horkolt, így hát halkan mentem, befeküdtem az ágyba, és szép lassan elaludtam.