Új életem kezdete - 3. fejezet

Éjszaka párszor felébredtem Rosalie kuncogására, meg egy másik vámpíréra. Gondolom, Amy volt az, mert nem ismertem annyira a hangját. Sikerült vissza aludnom miután abba maradt a nevetgélés.
Reggel ajtócsapkodásra ébredtem. Mi van ebben a házban, nem lehet nyugton aludni? Kikeltem az ágyból, hogy utána járjak, ki csinálja ezt a hangzavart. Követtem a hangokat, és Rosalie fürdőjénél lyukadtam ki. Bekopogtam, de semmi. Bekiabáltam, hogy maradjanak csöndben, mert valaki aludni szeretne, és erre csak egy jó volt a válasz.
Szép lassan visszakullogtam a szobámba. Befeküdtem az ágyba, jó mélyen belesüppedtem az ágyneműbe, és becsuktam a szemem. Aludni nem tudtam, csak pihentettem a szemem.
- Nessie, ébren vagy? – suttogta Jacob miután elhalkult a horkolás.
- Aha – feleltem, és kinyitottam a szemem.
- Lemegyünk? – kérdezte.
- Persze – feleltem neki.
Pizsamában mentünk le. Anyu Jacobnak egy kék, hosszú pizsamagatyát készített az ágyra. Tökéletesen látszottak izmai és kockás hasa, ugyanis pólót nem vett fel. Vagy anyu nem tett oda neki. Nem tudom, de nem is nagyon érdekelt.
Leültünk az asztalhoz, és pár perc néma csend után Esme behozta a reggelinket. Jacobnak persze négyszer akkora adagot hozott, mint nekem. De csak azért, mert a farkasok mindig nagyon éhesek és nagyon fáradtak. Mire befejeztük, Emmett és Jasper elmentek valami autó-kiállításra. Esme és Alice vásárolni, apu és anyu meg randizni, gondolom. Rosalie és Amy nagyon összemelegedtek. Mikor lejöttek, Rose rögtön újságolni kezdett.
- Képzeljétek, Amy elmondta, hogy milyen képességem van, és most megyünk kipróbálni, hogy tudom-e használni. – Egy fehér topot viselt és egy rövid gatyát. Hozzá magas sarkút és még néhány kiegészítőt. Szőke haját copfba kötötte, frufruját pedig hullám csattal a feje tetejére rögzítette.
- Milyen képességed van? – kérdeztem.
- Hát… nevet még nem adtunk neki, de hogyha nagyon koncentrálok, akkor minden férfi vonzódni fog hozzám. És Amy szerint ilyen vonzást másnak is tudok adni. Vonzás… hmm jó név, nem?
- De – felelt széles mosollyal ajakain az említett. Barna haját ugyan úgy viselte, mint Rose. Szintén magas sarkút és fehér topot viselt, hozzá pedig mini szoknya és kiegészítők.
- Na, mi megyünk. Sziasztok.
- Sziasztok – köszöntünk el Jacobbal.
Carlisle a korházban van. Szóval csak Martin, Daniel, Jacob és én maradtunk itthon. Felmentünk az emeletre felöltözni. Bementem a hatalmas szekrényembe, és találtam egy piros, fehérrel szegélyezett, vászon rövidgatyát. Felvettem hozzá egy piros ujjatlant meg egy sportcipőt. Hajamat két copfba kötöttem, és sapkát húztam hozzá. Kicsit sportosan öltöztem, mert elakartam menni kocogni. Ilyen sportos szerkóban ember módon futni olyan hétköznapinak találtam. Imádtam néha beleolvadni a korombeli fiatalok körébe. Csak annyi különbség volt, hogy nekem nem voltak barátaim.
Jacob lent várt a nappaliba.
- Mit csináljunk? – kérdezte, mikor leértem.
- Hát, én el akartam menni, kocogni olyan emberi módon, ahogy szoktam. Velem jössz?
- Persze.
Martinékat sehol se találtuk, így hát hagytunk egy cetlit a hűtőn, hogy elmentünk, és felírtuk mindenki számát, ha kellene.
Elkocogtunk egy parkba, és leültünk az első padra, amit találtunk.
- Figyelj, Nessie – mondta Jacob a padon ülve, de én csak játszottam tovább a faággal, amit találtam. – Renesmee – szólított teljes nevemen. Olyan puhán ejtette ki, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
- Tessék?
- Figyelj, Bella mondta, hogy beszéljünk a kettőnk… szóval a mi… a kapcsolatunkról – nyögte ki. Én viszont elpirultam. – Hát szóval azt is mondta Bella, hogy már mindent elmagyarázott, de azért kérdezzem meg, hogy értetted-e. Szóval?
- Hát… igen, értettem.
- Akkor jó. És azt szeretném kérdezni, hogy te mit szólsz ehhez? – Jacob elpirult. Ilyet még sose láttam, hogy Ő elpirul.
- Jacob – puhán és tisztán ejtettem ki a nevét. Nagyot nyeltem, mielőtt elkezdem. – Szóval. Én mindig is úgy tekintettem rád, mint egy barátra, aki mindentől megvéd. De ami azt illeti, az utóbbi időben nagyon megváltoztak az érzéseim. És hát… nem tudom, hogy mit mondjak.
- Szeretlek, Renesmee– ejtette ki a szót, amit kerestem.
- Én is szeretlek, Jacob.
És megcsókolt. Itt volt a határ, most már csak ennyi hiányzott, hogy teljes legyen a kapcsolatunk. Már mindenki tudhatta, hogy mi egy pár vagyunk, és ez soha nem fog már megváltozni, amíg Jacob farkas marad. Nem titkoltuk senki elől, kéz a kézben sétáltunk hazafelé. Néha megengedtünk magunknak egy-egy puszit. Komolyan mondom, mintha már három éve járnánk. Felhőtlen hangulatban voltam. Ilyen jól még sose voltam. Mire hazaértünk, már mindenki otthon volt, csak anyu és apu nem. Beléptünk a házba kéz a kézbe, és Alice már rohant is oda hozzám, megölelt és olyan halkan suttogott, hogy csak én halljam: Gratulálok – mondta, és én halkan suttogtam neki, hogy miért? Erre csak az volt a válasza, hogy ha megtörténik, majd szól.
Ekkor hazajöttek anyuék is.
- Jó hírünk van – mondta apu fülig érő szájjal.
- Az bizony – helyeselt anyu is.
- Mondjátok már – sürgettem őket.
- Hát… mindenkit beírattunk a helyi gimibe és fősulira – közölte anyu. Végre iskolába mehetek. Lesznek barátaim is.
- És még egy hír. Daniel, Amy és Martin is itt telepednek le – mondta apu.
Rose és Amy összenéztek, mire mindketten kuncogásban törtek ki. Hát ez nagyon jó hír. Szerintem Martinnak tetszek. Akárhányszor Jacobra nézek, meg tudná égetni a pillantásával. Vajon féltékeny? Mindegy, nem izgat, az a lényeg hogy, végre Jacobbal járok.
- Én pedig szeretnék közölni valamit – lépett elő Amy.
- Micsoda? – kérdezte Carlisle
- Hát, Rosalie-nak felfedeztük, és kipróbáltuk a képességét, de átadom neki a szót, had mondja el Ő – Válaszolta
- Hát jó – kezdte Rose –, vonzásnak neveztük el a képességemet. Mert minden férfi vonzódni fog hozzám, hogyha azt akarom. Tehát mindent megtesznek, amit csak akarok, akár vámpír, akár ember, akár farkas, akár valami más. Kivéve azokat, akiknek van párjuk. És ilyen vonzást másnak is tudok ajándékozni.
- Hűha!
- Wow!
- Ez tök jó.
- És rám milyen hatással van a képességed? – szólt bele Emmett.
- Nem tudom.
- Akkor próbáljuk ki!
- Majd inkább fönn.
- Jól van. És nekem milyen képességem van? – fordult Emmett Amyhez.
- Hát, a puszta gondolataiddal tudsz csapást mérni az ellenfélre. Anélkül, hogy egy újjal is hozzá érnél.
- Király. Kipróbáljuk?
- Nos, nem hiszem, hogy sok vállalkozó lenne erre a szerepre, ugyanis nagyon erős képesség, simán megölhetsz vele valakit, akkor is, hogyha csak egy ütést akartál bevinni – mondta Amy.
- És akkor hol gyakorolhatom? Vagy inkább kin?
- Hát, szerintem fákon vagy bábúkon – állapította meg Amy egy kis tűnődés után.
- Mehetünk. – Nagyon ki akarta már próbálni azt a képességet.
Mindenki kiment megnézni, milyen Emmett képessége.
- Jól van, most nagyon koncentrálj arra a fára – mutatott a legközelebb lévő fára Amy.
- Oké – felelte.
A fa kidőlt, de csak simán eldőlt.
- Azt akartam, hogy elrepüljön – csóválta fejét Emmett.
- Pedig szép volt. Nem sok olyan vámpír van, aki az ehhez hasonló képességét elsőre ilyen jól használja.
Büszke mosoly terült el arcán.
- Próbáld meg még egyszer egy másik fán – utasította Amy.
Emmett koncentrált és akkor az előző mellet álló fa körülbelül három métert repült az ellenkező irányba, mire földre zuhant.
- Szép volt, Em.
- Ügyes vagy, Emmett.
Dicsérték a többiek.
- Még egyszer meg akarom próbálni.
- Jól van – mondta Amy.
És Emmett koncentrált, de már kevesebb erőfeszítést vitt bele. Az erdő közepéről kirepült egy fa. Kábé negyven métert repülhetett.
- Ez jó volt – dicsérte kedvesét Rose.
- Ügyes vagy - mondta Esme.
- Még egyszer – mondta Emmett –, vajon úgy is megy, ha nem nézem a fát? – kérdezte Amyt.
- Csak egy módom derülhet ki – felelte Amy.
Emmett elfordult. Háttal állt az erdőnek, és úgy nézte Rose-t, közben mosolygott. Nagy reccsenések meg roppanások, és elrepült egy nagy fa jó messzire.
Emmett diadalmasan végigugrált körülöttünk.
- El kéne mennünk vadászni, nem? – kérdeztem.
- De. Menjünk! – felelte Anyu.
És mindannyian elindultunk az erdőbe.
Emmett és apu kergették egymást. De mindig apu nyert.
Anyu és Alice valamiről beszélgettek.
Rose és Amy a divatról fecsegtek.
Carlisle és Esme Daniellel beszélgetve sétáltak.
Jasper meg Martinnal társalgott.
És a végén Jacob meg én kézen fogva sétáltunk utánuk.
Nem beszéltünk, csak nézelődtünk. Ismerkedtünk az új hellyel.
- Nessie. Elmegyünk holnap öten vásárolni? – fordult hátra Alice.
- Hát…
- Na gyerünk, Nessie – kérlelt Rose.
- Na – mondta Amy.
- Gyerünk, kicsim, nincs sok választásod – mondta anyu.
- Hát jól van, végül is. Miért ne? – adtam meg magamat.
Megéreztük egy szarvascsorda illatát, és mindenki üldözőbe vette őket. Jacob farkassá alakult. Mindenki elkapott egy-egy szarvast, és jóllakottam indultunk haza.