Új életem kezdete - 4. fejezet

A nyár viszonylag gyorsan eltelt. Jacobbal egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és ezt Martin rossz szemmel nézte. Jake jól mulatott rajta:
- Láttad Martin fejét, amikor megcsókoltalak? – kérdezte nevetve.
- Nem azzal voltam elfoglalva, hogy Martin fejét nézzem – pirultam el.
Már csak három nap volt vissza a nyárból, és kezdődik a suli. Mindenkit a saját nevén írattak be a suliba. Rosalie és Emmett elköltöztek egy időre. Alice és Jasper pedig elutaztak valahova. Jake hozzánk költözött, pontosabban az én szobámba. Daniel, Amy és Martin pedig vettek egy külön házat, és ott élnek, de gyakran átjönnek hozzánk.
- El kéne menni megvenni a könyveket a sulihoz. – mondtam Jakenek. Amint kimondtam Alice és Jasper leszáguldottak a lépcsőn.
- Remek ötlet, Nessie. – ölelt meg néném.
- Kösz.
- Na, hagyd már Alice, megfojtod – szólt közbe Jake. Pedig tudta, hogy ez nem lehetséges, hiszen nincs szükségem levegőre.
- Kösz – tátogtam mikor megszabadultam Alice karjaitól.
Csak bólintott egy aprót a csibészes mosolyával. Ettől mindig elolvadok. A lélegzetem elakadt, és szédülni kezdtem.
- Szólok a többieknek – mondta Alice.
- Jól vagy? – kérdezte Jake, mikor elszáguldottak.
- Nem – nyögtem.
- Úristen, Nessie. Olyan fehér vagy, mint Alice. Felviszlek és szólok Carlisle-nak.
A választ nem várta meg, csak felkapott, és már vitt is a szobánkba, és letett az ágy mellé.
- CARLISLE – kiabálta kétségbeesetten. Nagypapa rögtön ott is termett.
- Mi a baj? – kérdezte rögtön.
- Nem tudom. Csak lenn beszélgettünk Alice-ékkel, és egyszer csak falfehér lett és majdnem összeesett. – Majdnem összeesett? Meg akartam kérdezni, de egyszerre minden elsötétedett, csak Jake kiáltását hallottam – RENESMEE!
Egyedül voltam a sötétben, és Jake-et kerestem. A nevét kiabáltam újra és újra, de válasz nem érkezett.
- Renesmee, Nessie – hallottam a nevem Jake édes hangján.
- Jake? – nyögtem erőtlenül.
- Igen. Itt vagyok veled. – Megint az az édes hang felelt, de Jacobot sehol nem láttam. Csak a sötétséget.
- Jake, mi… mi történt? – kérdeztem.
- Hát… hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Egyszerre csak összeestél. Carlisle most keresi a válaszokat.
Szép lassan minden kitisztult. Már láttam Jake-et.
- Mennyi ideig feküdtem itt?
- Egy hétig.
- Mi? – emelkedett egy oktávval feljebb a hangom. – De hisz akkor már elkezdődött a suli.
- Igen. A többiek most is ott vannak. Azt mondták, hogy beteg vagy, és én itthon maradtam veled.
Csak akkor vettem észre, hogy Jake csupasz mellkasán fekszem.
- Bella és Edward itt voltak. Itthon akartak maradni, de mondtam, menjenek csak. Ne gondolják ezt az egészet még furcsábbnak az emberek.
- Jól tetted.
Szorosan hozzábújtam és ő átkarolt.
- Szeretlek, Jake.
- Én is szeretlek – lehajolt és megcsókolt.
Olyan jó volt ott szorosan Jacobnak bújni.
- Hány óra van? – kérdeztem miután elég erőt gyűjtöttem, hogy megszólaljak.
- Tíz körül.
- Holnap mehetünk suliba?
- Biztos, hogy jól vagy? – aggódott.
- Még annál is jobban – mosolyodtam el.
- Akkor mehetünk – nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Beszéltem ”álmomban”? – Eszembe jutott, hogy míg anyu ember volt, szinte mindig beszélt álmában.
- Állandóan csak járt a szád – mosolygott játékosan.
- Mit mondtam?
- Mindig ugyan azt: Jake. Jacob. Hol vagy? Ne hagyj itt!
- Jaj, ne. És te mivel annyira szeretsz, nem hagytál itt, ezért mindent hallottál – pirultam el.
- Egy percre se mentem el.
- És a falka?
- Általában bejött Sam, hogy megnézze, hogy vagy, meg azért, mert aggódott miattam.
- Valami baj van?
- Nem, csak tudod, a farkasok egy életre választanak párt, és tudta, hogy ha nem ébredsz fel, összeroppanok, és valami olyat teszek… - megállt, mert megérezte, hogy egész testemben remegek. – Nessie, mi a baj?
- Ne. Ne mondj nekem ilyeneket.
- Jó, de akkor is tudnod kell, hogy nem akarnék nélküled élni.
- De én azt akarnám, hogy teljes, boldog és szép életet élj. – Már kimondani is fájt, annyira önző voltam.
- Gondold csak meg, te mit tennél, ha fordítva lenne.
Elnémultam. Eszembe jutott, hogy egyszer anyu és apu erről beszéltek, és nem sokkal ez után ment el apu.
- Figyelj, Jake, ugye te sose hagynál el engem?
- Nem, dehogy is!
- Még akkor se, ha a te elméleteid szerint nekem az lenne a legjobb?
- Nem, még akkor se. Túl önző vagyok.
- De ha mégis elmennél, nekem jogom lenne kárt tenni magamba, igaz?
- Nem, Nessie. Te sose tehetsz magadba kárt. Amúgy teljesen lehetetlen, hogy valaha is megszabadulsz tőlem, ugyanis szeretlek. Emlékszel?
- Nem is akarok tőled megszabadulni, mert én is szeretlek.
És újra megcsókolt, de ez minden eddigi csókunknál hosszabb volt. Kopogtatás zavart meg minket. Nem akartam törődni vele, de Jake eltolt. Durcás képemre hangosan felnevetett.
- Szabad – kiáltotta még mindig nevetve. Az ajtó kinyílt és Seth lépett be rajta.
- Jacob, gyere, siess – pánikolt.
- Mi a baj? – kérdezte Jake.
- A falka… - csak ennyit mondott.
- Szia Nessie. Szeretlek – csókolt meg Jake.
- Hello – szólt ide Seth.
És már el is mentek. Gyorsan kipattantam az ágyból, és lerohantam. Csak Esmét találtam itthon.
- Hol van apu? – kérdeztem.
- Ó, szia Nessie. Örülök…
- Hol van apu? – szakítottam félbe.
- Az iskolában.
Mivel még mindig ruhában voltam, így indultam el. Futottam apuhoz az iskolába. Az erdő szélén megálltam, és gondolatba küldtem apunak egy üzenetet, hogy ott várom. Nemsokára ki is jött.
- Szia Nessie. Örülök, hogy felébredtél. Mi a baj?
- Jake… a falka… - nyekegtem és elmondtam neki mindent gondolatba. – Segítenünk kell.
- Jól van, szólok Bellának. – Amint kiejtette anyu nevét, megcsillant a szeme és már el is száguldott.
- Mi a baj, Nessie? – kérdezte anyu.
- Majd útközben elmondom – mondta apu.
Elindultunk, és már rohantunk is amerre apu érezte Jake és Seth szagát. Közben apu elmesélte anyunk, mi minden történt.
Kiértünk egy tisztásra és minden farkas ott hevert a földön több sebből vérezve.
- JAKE – sikítottam és már rohantam is oda Jake-farkashoz. – Úristen, Jake! – Több sebből vérzett, és nem tudtam felébreszteni. Apu közben elrohant Carlisle-hoz, hogy segítsen. Anyunak minden farkast sikerült felébreszteni, akik átváltoztak, és percek alatt meggyógyultak. De Jake-kel valami nem stimmelt, nem gyógyultak a sebei.
- ANYU, MIÉRT NEM GYÓGYUL??? – üvöltöttem könnyes szemekkel… Sam és a többi farkas is odajött, de ők is tanácstalanok voltak.
Megérkezett Carlisle és apu. Carlisle rögtön odarohant Jake-hez, apu pedig elvitt onnan. Tudta, ha elenged, visszamegyek, így lefogott.
- Apu, te mit tennél, ha anyu feküdne ott, és téged fognának le?
Erre elengedett, és én már rohantam is Jake-hez.
- Jobb lenne, ha hazavinnénk – állapította meg Nagypapa.
- Gondolod? – aggódtam még mindig könnyes szemekkel.
- Edward, gyere, segíts! – mondta Carlisle miközben emelte a farkasomat.
A fiúk visszaalakultak farkassá, hátha hallják Jake gondolatait.
De a gondolatok némák voltak. Anyu értem is, meg Jacobért is aggódott. Egyszerűen nem tudta, kiért kéne jobban. Szerintem ugyanaz lehetett nála, mint Samnél.
- Mit gondoltok, meg fog gyógyulni?
- Biztos vagyok benne – mondta anya.
De az érzésem nem múlt el, ugyanúgy aggódtam, mint az elején.
Össze-vissza járkáltam a házban. Nem tudtam nyugodtam ülni. Seth nem rég bejött, és csak annyit mondott, hogy Jake-nek szörnyen fájnak a sebei.
- Nem bírom tovább, bemegyek – jelentettem ki.
- Ne, kicsim – mondta anyu.
Indultam az ajtóhoz, mikor az kinyílt. Carlisle lépett ki rajta.
- Ó, Nessie, épp téged kereslek. Jake… már jobban van, de nagyon lassan gyógyulnak a sebei. Fogalmam sincs, miért. Van egy elméletem, miszerint valami mérget adtak neki, ezért kimostam az össze sebét. Már bemehetsz hozzá.
És én már rohantam is Jake-hez.
- Jake, jól vagy? – sírtam el magam megint.
- Hát… jobban – felelte.
- Mi történt? – kérdeztem
- Miután Sethtel elmentünk a falkához, megláttuk őket a mezőn, és amint odaértünk, teljesen leblokkoltunk. Azt sem tudtuk, mi van. És akkor megtámadott valami hátulról, de nem láttam mi, csak éreztem az ütéseket, meg meg tudtam fogni, de nem láttam.
- És a többiek gondolataiból se tudtál meg semmit?
- Nem, nekik is ugyanolyan váratlan volt, mint nekünk. Sethnek is gondolatban küldték az üzenetet, hogy jöjjön el értem, és menjek segíteni.
- És van valami sejtésed, ki lehetett az?
- Nincs.
Szorosan magamhoz öleltem és forrón megcsókoltuk egymást.