Egy új élet története - 2. fejezet

Hé emberek bocs hogy csak most kerül fel a feji, de beteg voltam és nem igazán voltam gép közelbe. Meg hát nagyon le vagyunk maradva mindennel szóval nézzétek el nekünk ez a kis csúszást....Kommenteket kérünk.

Ami zárójelbe van az egy gondolat amit nem Annienek szántak.



A vásárlás viszonylag gyorsan elment, végig nevettük az egészet. Leah a fiúkat parodizálta, jókat nevettem rajta.
”Végre nem csak egyedül vagyok lány a falkába” hallottam meg Leah gondolatait.
”Szóval már én is falka tagja vagyok? És apu is?” kérdeztem meg Laah-től gondolatban.
”Uh hallod a gondolataim?” Lepődött meg. ”Igen te is a falka tagja vagy. Apukád, Ő nem, mert Ő már a rezervátum véneihez tartozik.” Felelte.
”Mi az hogy a rezervátum véneihez tartozik?”
”Ez egy tanács. Itt hozzák meg a döntéseket úgymond. Jake apja, Billy volt a vezető. Sok évvel ezelőtt az akkori falka vezetője szerződést kötött Carlisle-el. És így a két…faj békében élt egymás mellet. Ám mikor Renesmee született felbontották a szerződést egyrészt, azért mert Jake…Másrészt pedig a Volturi miatt. Csak az itt a bökkenő hogy Billy már rég meghalt. Úgyhogy most úgy döntött a tanács hogy apukád veszi át Billy szerepét.” Magyarázta el Leah.
”Értem” Feleltem mikor rám nézett. ”Leah? Ugye megbízhatok benned?” Kérdeztem
”Persze, Annie.” Kicsit aggódó volt a hangja, még így gondolatban is.
”Hallottam hogy ha egy farkas szerelmes azt bevésődésnek hívják és…szóval…hogy ez a bevésődés lehetséges egy másik farkassal?” Böktem ki.
”Seth-ről van szó, igaz?” Kérdezett rá.
”Igen” Vallottam be. ”Ennyire nyilvánvaló?” Kérdeztem.
”Ugyan már, olyan világos, mint a nap hogy egymásba vagytok habarodva. Ha csak rád néz te elpirulsz, Ő meg összezavarodik és elkapja a tekintetét.”
”És ez lehetséges? Már mint hogy mi ketten…”
”Persze hogy lehetséges.” Bíztatott. Bekapcsolódtunk a beszélgetésbe és tovább nevettünk.
”Hé Annie, hallasz?” Kérdezte Nessie.
”Aha” Feleltem.
”Miről beszéltetek az előbb Leah-vel?”
”Csak a rezervátumról, meg a szerződésről.”
”Meg Seth-ről, igaz?”
”Honnan tudtad? Ilyen világos hogy tetszik nekem?”
”Csak onnan tudtam, hogy elpirultál. Amúgy az arcod mindent elárul.”
”De jó.”
Na többet nem beszéltem senkivel se gondolatba. Sokkal könnyebb úgy élni, ha az emberek vagy vámpírok, vagy farkasok, vagy más misztikus lénynek a szavaira felelsz nem a gondolataira. Elindultunk haza miután Alice mindenki kezét telepakolta zacskókkal.
Hazaértünk, a fiuk ott ültek a nappaliba és a tv-t nézték. Mire beléptem Seth rögtön hátra kapta a fejét. Rám mosolygott és felállt. Erre a többiek is észrevettek minket.
- Szeretnénk kérdezni valamit? – lépett elém Seth.
- Csatlakoznál a falkához? – kérdezte Jake.
- Öhm…Persze. – feleltem és Leah-re néztem, aki fülig érő szájjal vigyorgott.
- Elmegyünk futni? – kérdezte.
- Elmehetünk. Ti is jöttök? – fordultam a fiúkhoz.
- Még jó hogy megkérdezted. – felelte valaki.
Nem válaszoltam csak elindultam az erdő felé. Leah jött mögöttem a fiúk pedig a másik irányba indultak.
- Letudod blokkolni a gondolataimat? – kérdezte Leah.
- Aha.
Levetem a ruháimat, nekifutottam és egy szökkenéssel máris farkas lettem. Leah csak nézett milyen kecsesen vittem mindezt végig.
”A kecsesség a véremben van” Küldtem neki egy üzenetet gondolatba.
Meghallottam a fiúk gondolatait azt kérdezték hogy készen vagyunk-e már.
”Aha.” Feleltem.
”Hol van Leah?” Kérdezte Jake.
”Leblokkoltam.” Feleltem. ”Csak én hallom őt. Ti csak azokat a gondolatait fogjátok hallani amit nektek szán.”
”Bizony ám” Hallhatták most Leah gondolatát.
”Akkor megyünk?” Kérdezte Jared. Közben mindenkinek a nevét megjegyeztem.
Megvártam míg elindulnak és csak utána indultam el én is és felvettem a tempójukat. Elég lassú volt a megszokott hoz képest.
”Hé Annie Miért a mi tempónkkal jössz? Nem azért mert zavarsz, csak ha már kétszer olyan gyors vagy mint mi, akkor miért nem használod ki?” Érdeklődött Quil.
”Hát hogy őszinte legyek nem tudom.” Feleltem és kilőttem mint egy golyó. Hallottam az ámuldozásokat de nem foglalkoztam vele. Csak rohantam és megmutattam nekik a gondolataimban hogy milyen jó érzés így száguldani. Nem foglalkoztam a gondolataikkal. Mint mindig most is csak arra koncentráltam hogy mindent elfelejtsek. Arra sem figyeltem hogy kikerüljem a fákat hiszen a vérembe van…
”Annie? Kérdezhetek valamit négy fül közt?” Ám Seth gondolatait nem tudtam kizárni…
”Persze Seth.” Mondtam és már le is blokkoltam. Hallottam a hangos hé-ket meg ne-ket. ”Mondhatod Seth senki nem hall minket.” Közöltem vele.
”Hát szóval csak azt akartam kérdezni hogy…szóval van kedved elmenni holnap valahová?” Jaj de édes Istenem. Na ezt persze úgy gondoltam hogy Ő ne halja.
”Aha, persze. Mire gondoltál?”
”(IGENT MONDOTT) Öö…nem tudom neked mihez lenne kedved?”
”Nem is tudom. Mozi?” Kérdeztem.
”A mozi az jó lesz.” Mondta.
”Akkor jó.”
”Holnap érted jövök hétkor.”
”Oké.” Feleltem. El sem tudtam hinni hogy randira hívott. ”Maradsz blokkban vagy vissza mész?” Kérdeztem
”Hát ha nem gond akkor maradnék.”
”Nem gond, nem kerül különösebb erőfeszítésbe, csak egyszer kell eldöntenem és utána nem foglalkozom vele. Ennyi az egész.”
”Seth! Mi tart ennyi ideig?” Kérdezte Jake.
”Blokkban marad” Közöltem velük.
”Na ne már. Ezt nem hiszem el.” Sértődött meg Jared.
”Megbékéltek ha mindenkit le blokkolok?” Kérdeztem. A választ meg se várva blokkoltam le mindenki gondolatát.
”Kösz Annie” Köszönte meg Quil.
”Ugyan már”
A többi gondolatuk nem volt lényeges. Mindenki a saját gondolataiba merült. Igaz hogy én még hallottam a többieket is de nem nekem szánták a őket úgyhogy nem foglalkoztam velük.
”Hé fiúk. Ja bocs Leah. Én hazamegyek. Mondjátok meg Nessienek meg többieknek hogy sajnálom hogy nem mentem vissza de későre jár.” Az ég már teljesen fekete. Telihold volt. Leváltam a többiektől és max sebességgel hazarohantam. Úgy döntöttem a blokkot rajtuk hagyom. Így farkas alakban mentem fel a szobámba. Ott visszaváltoztam és már mentem is fürdeni. Fárasztó egy nap volt. Anyuék még nincsenek itthon. Sethre gondoltam. Mikor kiszálltam a kádból azt vettem észre hogy a fürdő felfrissített ezért úgy döntöttem megnézek egy filmet. Leültem a tv elé, de kb a film felénél elálmosodtam. Kinyomtam a tv-t és lefeküdtem aludni.
Reggel kipihenten ébredtem. Magamra kapkodtam a ruháim, kifésültem a hajam, fogat mostam és bedobáltam a könyveimet a táskába.
Úgy döntöttem hogy a saját kocsimmal megyek suliba. Apu még úgyse kelt fel. Felmarkoltam a kulcsot és már mentem is a garázsba. És ott állt az én imádott Porschém. Ezüst volt és négy ajtós.
Úgy két évvel ezelőtt bementem apuval az autós boltba és ott megláttam ezt a kocsit, rögtön tudtam hogy ez lesz az én kocsim. Apu megkérdezte hogy mit nézek annyira de én csak bámultam tovább a kocsit. Aztán a tizenhetedik szülinapomra megkaptam. Azóta is imádom. Bellül fekete bőrülések vannak. Hát igen…méregdrága egy kocsi de megérte.
Na szóval beültem imádott kocsimba és kitolattam a garázsból. Aztán elindultam a kihalt úton és rátértem a főútra. A megengedettnél jóval gyorsabban mentem, de most az sem érdekelt volna ha megbüntetnek. Csak élveztem a száguldást.
Aztán beértem a suliba és mindenki jól megbámult. Kiszálltam és megláttam Nessiet meg a fiúkat – mármint Jake-et és Seth-et. Te jó isten. Seth. Ma van a randink. Jó, oké, nyugi Annie. Semmi baj. Nyugodj meg - kezdtem el nyugtatgatni magam gondolatban.
Seth egyenesen rám nézett és nevetett, fehér fogai csak úgy csillogtak a napon. A napon? Akkor ma nem jönnek a többiek. Tehát négyesben leszünk, ami azt jelenti hogy Nessie Jake-kel lesz elfoglalva és én meg Seth-tel maradok. Nem baj, semmi baj. Jól elleszünk. És ez a fejemben pont annyi időbe telt míg odaértem hozzájuk.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk. – Min nevetsz ennyire Seth?
- Majd este meglátod… - mondta még mindig nevetve az említett.
Megint korán jöttünk így beültünk az ebédlőbe és minden úgy volt ahogy hittem.
- Kösz tegnap a blokkot. – törte meg a kínos csendet Seth. Neki is az járt a fejébe hogy meg kell törni a csendet, bármivel csak beszéljünk.
- Ugyan. – legyintettem.
„ De szép Istenem” – ütötte meg a fülem Seth egyik gondolata. Na erre nem számítottam. Elpirultam és kínosan felnevettem.
- Mi az min nevetsz? – kérdezte.
- Semmin csak…mindegy. Meddig futottatok tegnap? – kérdeztem, csak hogy eltereljem a figyelmét.
- Hát jó sokáig még miután elmentél. Hallanod kellet volna mit összehordtak a fiúk. – nevetett fel. – Összevissza panaszkodtak hogy nem hallják a gondolataim. Hát mindenesetre jót nevettem rajtuk… - azon kaptam magam hogy lenyűgöz ahogy beszél, a hangja, meg az is ahogyan beszél.
Ám ekkor becsengettek és félbehagyta mondandóját. Felálltunk és ketté váltunk ugyanis a fiúknak külön volt órájuk. Láttam Nessien hogy feszeng. Ki akar kérdezni csak arra vár hogy a fiúk hallótávolságon kívül legyenek.
- Na mi volt tegnap? Jake mesélte hogy Seth randira hívott, mit mondtál? Igent ugye? Na mesélj már? – bombázott meg kérdéseivel.
- Hát csak annyi volt hogy megkérdezte hogy beszélhetünk-e négy fül között és akkor leblokkoltam. Ezután azt kérdezte hogy lenne-e kedvem találkozni vele holnap és én azt mondtam hogy igen mire gondolt erre azt mondta hogy inkább én döntsek. Én erre azt mondtam hogy mozi és arra azt mondta hogy jó és hogy holnap hétkor értem jön. Aztán megkérdezte hogy maradhat-e blokkban és én mondtam hogy ha akar. Ennyi.
- Jaj de édes. Kis félénk. – nevetett Nessie. – Képzeld mi ma étterembe megyünk Jake-kel. Júj olyan édes volt amikor elhívott. Azt kérdezte: Van kedved elmenni holnap étterembe? – miközben ezt mondta utánozta Jake hangját és a kezével kis idéző jeleket rajzolt. – És nézett az ellenállhatatlan boci szemeivel. Olyan édes volt. Én meg csak annyit mondtam neki hogy: Nem is kellet volna megkérdezned. – megint a kis idéző jelek. – És akkor megcsókolt.
Miközben mesélt már az órán ültünk, de egyikünk se tudta miről van szó.
Kicsengettek és mind a ketten összekapkodtuk a cuccunkat, összenéztünk és mind ketten felnevettünk. Oké a következő órám Seth-tel lesz együtt. Csak mi ketten… Összetalálkoztunk a fiúkkal. Mivel Nessie és Jake elkezdtek csókolózni megfogtam Seth kezét és húzni kezdtem. Kicsit meglepődött de készségesen követtett. Nem olvastam a gondolataiban. Próbáltam úgy viselkedni mintha normális lennék. Beültünk a terembe egymás mellé és csak nézelődtünk meg firkálgattam kicsit a füzetembe. Becsengettek és belépett a tanár.
- Nos gyerekek ma tanulmányi kirándulásra megyünk. Mindenkit elkértem a következő órájáról. – jelentette be a tanár.
Mindenki örült ugráltak meg minden én is mosolyogtam de nem tudtam volna ugrálni. Persze jó hogy nem megyünk következő órára de hogy két óra Seth-tel. Na mindegy nem lesz semmi baj. Elleszünk úgy mint reggel. Amíg ezen agyaltam felszálltam a buszra és lehuppantam az egyik ülésre. Seth leült mellém és közben azon agyalt hogy nem-e kellet volna megkérdeznie. Nem szabad a gondolataiban olvasnom, kizártam a gondolatait a fejemből és próbáltam normálisnak látszani. A busz lefékezett mire felébredtem gondolataimból és Seth után mentem aki már szinte az ajtóban volt. Ugyan az a helyzet mint reggel. Mind a ketten tudtuk hogy valamivel meg kell törnünk a kínos csendet de egyszerűen semmi nem jutott az eszembe.
- Seth? Mesélnél nekem a falkáról? – szólaltam meg. Ekkor már a növények közt sétáltunk. Kettesben. Ezért tudtam feltenni azt a kérdést ami tényleg érdekelt. Nem mind ha nem érdekelt volna milyen ő belülről de hát azt hiszem ezt nem nekem kéne meg kérdeznem.
- Mit szeretnél tudni? – olyan édesen nézett rám és az a bársonyos hang.
- Nem is tudom. Igazából csak kíváncsi vagyok… Milyen volt az életetek mielőtt én jöttem? Már mint nem csak nektek farkasoknak hanem úgy mindenkinek aki nem ember…
Kicsit eltűnődött de aztán összeszedte a gondolatait és csak mesélt, mesélt és mesélt ügyelve nehogy valaki meghalja miről beszélünk. Olyan gyorsan eltelt az a két óra, végig csak ő beszélt. Egyszerűen elkápráztatott az, amit és ahogy mondja. Pont mint reggel. Elmondta hogy volt egy Ashley nevű lány aki teljesen oda volt Jake-ér és Nessie tök féltékeny volt. Amikor ezt mesélte elképzeltem Nessiet féltékenyen, hát nem lehetett valami kellemes társaság.
- De most te mesélj magadról. Az egész falka, sőt még a Cullen család számára is rejtély vagy. – fejezte be mondandóját.
- Öhm… hát… nem is tudom mit meséljek… Mire vagy kíváncsi? – hárítottam el hogy magamról beszéljek. Utálok magamról beszélni mert semmi érdekes nincs az életemben. Na jó ez azért nem teljesen igaz.
- Hát nem is tudom, csak kezd el valahonnan. – itt már a buszon ültünk.
- Hát… szóval hat éves koromban meglátott egy idős férfi és felkért hogy legyek a gyerek kollekciójának a modellje. Addig rágtam anyuék fülét, míg el nem engedtek ugyan is már amióta az eszemet tudom arra vágytam hogy modell lehessek. Ahogy nőttem fel egyre és egyre több cég kért fel hogy legyek a reklám arcuk. Eleinte még élveztem aztán már nem igazán tetszett a szakma. Olyan furcsa volt az egész így egy pár hónapja nem fogadom el a felkéréseket. Különösen akkor kezdett ez az egész nem tetszeni, amikor jöttek a lesi fotósok, és nem változhattam farkassá. Ez volt a legrosszabb, ami történhet, mert imádok farkas alakba futni. Olyan… felszabadító érzés. Ez is volt az egyik oka, hogy Forksba költöztünk. A másik, pedig az öregedésünk volt. Kezdett szemet szúrni az embereknek, hogy nem változtunk, ezért ide költöztünk.
- Modellkedtél? – kicsit mintha meglepődött volna…
- Igen.
- Hű. És ide nem követtek a lesi fotósok?
- Eddig nem vettük észre őket.
- Akkor jó.
- Igen. Ezért is költöztünk az erdőbe, hogy ha mégis Forksba keresnének időbe el tudjunk szökni.
- Hát remélem erre nem lesz szükség… - mondta kicsit szégyenlősen. – Hé most jutott eszembe hogy Jake leakar menni a partra hétvégén… négyesbe. Van kedved lejönni?
- Hm…persze.
- Akkor ma hétkor megyek érted. Szia. – köszönt el. Mire észbe kaptam már meg is fordult és ment a terme felé. Csak most vettem észre hogy már a suli folyosóján állok és Nessie rohan felém.