- Na mi volt? Mesélj! – rohant le rögtön.
- Semmi.
- Semmi? Az meg hogy lehet? Két órát voltatok együtt és nem történt semmi?
- Nem. Csak beszélgettünk.
- Miről?
- Mindenről. Mesélt rólatok, a falkáról. Meg én is meséltem az előző életemről…
- Az előző életedről?
- Aha. Arról az időről, amikor még nem itt laktunk.
- Tényleg? Milyen volt?
- Hát… nem is tudom. Modell voltam csak aztán jöttek a lesi fotósok, és nem változhattam farkassá. Így abba hagytam.
- Te modell voltál? Hisz ez nagyszerű. Mit fog szólni Alice néni, ha ezt megtudja….
- Ne, nem kell megtudnia.
- De Annie…
- Nem.
- Oké, oké.
Már a terembe ültünk és ott beszéltünk. Elmesélte hogy milyen volt az óra… meg ilyenek. Az órát végig beszéltük Nessie-vel, így mikor haza mentem és leültem, hogy megírom a házit, semmit se tudtam. A hétóra nagyon lassan közeledett. Kíváncsi voltam, hogy min nevetett Seth amit meg fogok látni…
Ötkor készülődni kezdtem. Megmostam a hajam, megszárítottam, fogat mostam…. Hajamat kiengedve hagytam. Hosszú, szürke cső gatyát húztam hozzá ujjatlant. Lementem és bele bújtam a sportcipőmbe. Felvettem a tavaszi kis kabátomat és indulásra kész voltam. Ránéztem az órára, csalódottam láttam, hogy még csak félhét van. Leültem az asztalhoz és vártam… Az ujjammal dobogtam az asztalon. Aztán halk motorzúgás, léptek és csengő szó. Felpattantam és kinyitottam az ajtót. Széles mosollyal az arcán ált az ajtóba.
- Mehetünk? – kérdezte.
- Persze. – feleltem.
Lenyomtam a villanyt majd bezártam az ajtót. Megfordultam és hangos nevetésben törtem ki. Seth is velem nevetett. Az én ezüst Porschém mellett egy ugyanolyan királykék állt. Gyönyörűen festettek.
- Ezen nevettél? – kérdeztem még mindig nevetgélve.
- Aha.
Beültünk a kocsiba és Port Angeles felé vettük az irányt.
- Szóval mit csinálunk majd a parton? – kérdeztem.
- Hát hogy őszinte legyek fogalmam sincs. Gondolom Jake kitalált valamit…
- Az jó, vagy rossz, ha Jake kitalált valamit?
- Álltalába rossz. – nevette el magát. Én is vele nevettem.
Így nevetve értünk be Port Angeles városba. Seth leparkolt a mozi előtt és kinyitotta az ajtót. Kicsit szerencsétlenkedtem a biztonsági övvel, de aztán sikeresen ki tudtam szállni. Az autó mellet várt.
- Bocs, csak nem tudtam ki kapcsolni az övet. – pirultam el.
- Nem baj.
Mást nem fűzött hozzá. Besétáltunk a moziba és megpróbáltuk kiválasztani a filmet. Nem volt túl jó választék.
- Na mit nézzünk? – fordult hozzám Seth.
- Ö… nem tudom.
- Mi lenne ha inkább vacsoráznánk mozi helyett?
- Jobb lenne. – feleltem mosolyogva.
- Akkor menjünk.
Nem feleltem, csak elindultam a kocsi felé.
- Annie, nem megyünk inkább gyalog? Tudok a közelbe egy jó éttermet.
- Mehetünk. – vontam vállat és rá mosolyogtam.
Elindultunk a főút felé. Seth engem nézett. Éreztem. Azon tanakodott, hogy fogja-e meg a kezem vagy ne. Elmosolyodtam ezen a gondolaton. El sem tudta képzelni mennyire vágytam rá. Felé fordultam és egy bátorító mosoly kíséretében aprót bólintottam. Visszamosolygott és kis hatásszünetet tartva bele csúsztattam kezem az övébe. Erre egy hálás mosollyal felelt. Közben már letértünk a főutcáról. Egy nagyobb mellékutcában sétáltunk. Nap lemente volt. Gyönyörű narancssárgára festetette az eget. Mindig is elvarázsolt ez a kép. Olyan… festői vagy nem tudom. Aztán Seth hirtelen kanyarodni kezdett ezzel neki tolva engem a falnak ő meg szorosan hozzám simult. Értetlenül néztem rá, de ő csak megrázta a fejét. Kutatni kezdtem az emberek gondolataiban és hamar meg is találtam Seth reakciójának okát. Három vámpír sétált tőlünk nem messze. Seth engem nézett tudta hogy kiderítem kik ők. Megráztam a fejem jelezve, hogy semmi gond. Erre eltolta magát a faltól és rám várt. Csak három Cullen volt. Alice, Rosalie és Bella. Furcsálltam hogy Sethnek nem volt ismerős a szaguk, de úgy gondoltam nem fontos így nem kérdeztem rá. Ellöktem magam a faltól és ezzel a mozdulattal szorosan Seth mellkasának vágódtam, hogy tompítsam a becsapódást két kezemet előre raktam. Így arra eszméltem, hogy Seth mellkasának simulok két kezem, pedig két oldalt a fejem mellet. Elpirultam és elhúzódtam, de úgy láttam neki tetszett a dolog, ugyanis hatalmas vigyor terült szét arcán. Küldtem felé egy félénk bocsánatkérő mosolyt és tovább indultunk. Most már zavartalanul megfogta a kezem nem volt zavarba. Bekanyarodtunk egy utcába és aztán pedig egy kis étterembe. Nem volt nagy de annál gyönyörűbb. Az asztalok apró kis dísszel voltak díszítve. Kicsit indiai hangulata volt. Az egész hely bordó, narancssárga, arany és barna színekben pompázott. Egy nő lépett oda hozzánk. Nem volt nagyon magas, szőke, hosszú haját hátul lófarokba kötötte.
- Á hello Seth. Rég jártatok erre. Nem hoztad a fiúkat? – szólalt meg a nő csilingelő hangján. Nem volt olyan dallamos, mint Alicé vagy a többi vámpíré de az átlagnál jóval szebb volt.
- Hello Bianca. – köszöntötte Seth. – Ő itt Annie. – mutatott rám. Gondolom jó kapcsoltba vannak, ha így elcsevegtek.
- Szia Annie. – köszönt kicsit durcásan a csaj.
- Öhm… szia. – kicsit zavarba hozott egyértelmű ellenszenve.
- Jönnek a többiek is? – csillant fel Bianca szeme.
- Nem ma csak ketten leszünk – közölte Seth.
- Ó… kár. Akkor gondolom két személyes asztalt szeretnétek.
Seth bólintott és Bianca elvezetett minket az étterem hátsó részébe. Nagyobb volt a hely, mint gondoltam. Egy kisseb asztalnál álltunk meg és Seth leült az egyik székre. Én ügyetlenkedtem egy kicsit ugyanis megbotlottam valamibe. Eléggé idegesített hogy mind a ketten engem néztek így hangosan kifújtam a levegőt és leültem a székre.
- Szóval mit hozhatok? – kérdezte Bianca Sethet. Olyan volt mintha nem venné észre, hogy ott vagyok, vagy nem tudom. Eszembe jutott hogy én bele látok a fejébe. Már annyira ki tudtam zárni a gondolatokat, hogy néha el is feledkeztem róla, hogy olvasni tudok az emberek gondolatiba.
”Jaj istenem de édes. És ki ez a lány? A barátnője? Nem engedhetem, hogy járjanak. Haa ez egy randi. El kell rontanom.” Hallottam meg Bianca gondolatait. Huh ne merje elrontani a randinkat.
- Én egy kólát kérek.
- Én meg egy barackos ice teat.
Miután elment a csaj hangosan elkezdtem hahotázni, mert meghallottam gondolatait. Engem utánzott a járásomat, a hangomat.
- Mi az, min nevetsz? – kérdezte Seth.
- Öhm… semmin. – kacarásztam tovább.
Bianca hozta az üdítőket és magában nevetett, hogy most rám borítja. Csak épp azzal nem számolt, hogy én tudom, hogy mit akar. Mikor oda ért le tette Seth elé a poharat és felém fordult. Nem tudta elrejteni a ravasz mosolyt minek határára az én ajkaimon is megjelent egy gúnyos kis mosoly. Leemelte a poharat a tálcáról miközben végig a szemembe nézett és aztán eljátszotta hogy kicsúszott a kezéből. A pohár hangos csattanással esett az asztalra és felém fojt az üdítő csak, hogy én egy mozdulattal arrébb mentem a székkel így az üdítő a földön kötött ki. A lány nem értette hogy-hogy reagáltam olyan gyorsan és magába káromkodott. Én meg nem bírtam megállni hangosan is felnevettem. Ekkor Bianca már a pultnál volt. Felmosót és szivacsot hozott. Seth kérdőn nézett rám és meg intettem neki hogy majd elmondom. Bianca megint oda jött de most nem tervezte, hogy összever a felmosóval. Hangosan felkuncogtam mire egy bosszús szempárral találtam magam szembe. Seth nem értette a helyzetet, így csak itta a kóláját. Mikor Bianca végzett az ital feltakarításával és hozott helyette egy másikat, amit már nem ”ejtett el” kihozta az étlapokat. Aztán elillant. Seth kérdőn nézett rám.
- Bianca vicces kedvében van. – mondtam megint kuncogva.
- Ezt meg hogy érted? – nézett rám értetlenül.
- Megesküdött magának, hogy elcseszi a randinkat. – kicsit elpirultam és az asztalt kezdtem fixírozni. – Rám akarta borítani az üdítőt. – motyogtam, de Seth meghallotta.
Hangosan kezdett röhögni. Nem bírtam ki én is elnevettem magam. Így kacagtunk. Aztán megcsaptak Bianca gondolatai és abba hagytam. Azon agyalt mit tehetne még ellenem. Kitalálta hogy fölöttem fog átnyúlni, hogy lerakja a tányért és ”véletlenül” a hajamba borítja a kaját. Seth kíváncsian nézett miért hagytam abba a nevetést. És mikor Bianca elvetette az ötletet megint hangos röhögésbe törtem ki. Seth semmit nem értett de velem nevetett.
Szinte az egész este azzal telt, hogy nevettünk meg Bianca próbálkozott. Mikor Seth megette a kaját, amit rendelt én már magamba tömtem a hatalmas adag egy részét. Udvariasan megvártam, míg megeszi. Intett Biancának hogy fizetni szeretni mire az elszomorodott. Oda ügetett az asztalhoz és odaadta Seth-nek a számlát. Felálltunk és kisétáltunk a útra.
- Seth? – fordultam oda hozzá.
- Tessék? – felelt mély hangján.
- Elmegyünk sétálni? Tudod, nem ismerem a várost, és kíváncsi vagyok a sétáló utcára.
- Persze, elmehetünk. De ugye nem félsz a sötétbe? – kérdezte játékosan, de én kihallottam belőle az igazi kíváncsiságot
- Hát… az attól függ.
- Mitől? – komolyodott el.
- Hogy milyen a környezet. – néztem az utat inkább. És egy kicsit el is pirultam.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát… ha emberi alakba vagyok, akkor általában félős vagyok. Gyengének érzem magam. Viszont ha farkas alakban vagyok, akkor a sötétet jobban szeretem.
- Hm… - gondolkodott el. – hát azt tudnod kell, hogy velem nem kell félned, én megvédelek.
Elpirultam de nem szóltam semmit. Csak sétáltunk kézen fogva a sétány felé. Seth magasabb volt nálam, de nem úgy hogy teljesen hátra kelljen, hajtsam a fejem, hogy az arcába nézek. Kicsit rá sandítottam és még jobban elpirultam, amikor összetalálkozott tekintetünk. Ő rám mosolygott és én egy kis félénk mosollyal válaszoltam neki. Aztán megérkeztünk. A parton voltunk. Seth megállta és magához húzott. Ajkaink egymáshoz értek és a testem valahonnan tudta mit kell csinálnia. A vérem forrt és Seth is egyre gyorsabban kapkodta a levegőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése